A CEU-ban rendezte meg a Független Helyi Lapok Közössége (Fülke) Egyesület a magyar médiahelyzet kulcskérdéseit és jövőjét érintő konferenciáját.

Elöljáróban Alter Róbert elnök a Fülke Egyesületről beszélt, amely 2025 decemberében alakult, és amelynek tagjai a következők: Borsod24, Debreciner, KecsUP Hírek, Szabad Pécs, Szabolcs24, Szol24, Szegeder, Veszprém Kukac.

Ezt követően Falusi Norbert, a KecsUp újságírója bemutatta a Fülke által kidolgozott, a magyar sajtó- és médiapiac jövőjére, finanszírozására és a közmédia átalakítására vonatkozó átfogó javaslatcsomagot. A javaslatok között szerepel többek között: azonnali gyorssegély a működési válságba került helyi szerkesztőségeknek, a hírsivatagok visszaszorítása, a globális digitális platformok bevonása a sajtó finanszírozásába, a megyei sajtó újragondolása és együttműködés a közmédiával.

A kerekasztal-beszélgetésen szó volt a kormányzati döntéseket igénylő sajtófinanszírozási lehetőségekről, a hatalom és a sajtó viszonyáról, illetve a sajtóalap szükségességéről/szükségtelenségéről.

A nem sajtónyilvános eseményen elmondták véleményüket az illetékes minisztérium, a Médiatanács és a megjelent médiaszervezetek képviselői, valamint az országos lapok vezetői.

Javaslatok a vidéki és helyi média megerősítésére

Azért fordulunk ezekkel a javaslatokkal a nyilvánossághoz, mert helyi szerkesztőségek működtetőiként nap mint nap közvetlenül találkozunk a vidéki nyilvánosság strukturális problémáival. A FÜLKE – Független Helyi Lapok Közössége pedig több magyarországi város helyi médiumainak együttműködéseként olyan gyakorlati tapasztalattal rendelkezik, amely túlmutat egyetlen szerkesztőség helyzetén. Saját működésünkben és a hálózat tagjain keresztül egyaránt látjuk, milyen gazdasági, piaci és szabályozási nehézségek veszélyeztetik a helyi újságírás fennmaradását, ezért szeretnénk néhány konkrét, megfontolásra érdemes javaslatot megosztani.

1. Azonnali gyorssegély a működési válságba került helyi szerkesztőségeknek

Vannak olyan helyi szerkesztőségek, amelyek az elmúlt tizenhat év kedvezőtlen médiapiaci környezetében erejükön felül is fenntartották működésüket, most azonban már nem rendelkeznek elegendő tartalékkal ahhoz, hogy kivárják egy új sajtófinanszírozási rendszer létrejöttét.

A politikai változás mellett több helyen bevételcsökkenést is tapasztalunk: a korábbi támogatói kör egy része visszavonul, miközben az előfizetéses és tagsági modellek helyben csak lassan vagy egyáltalán nem képesek eltartani egy professzionális szerkesztőséget. Ma már konkrétan látunk olyan fontos szakmai műhelyeket, amelyek megfelelő átmeneti segítség nélkül akár 2026 októberében megszűnhetnek.

Ezért egy egyszeri, hat hónapos gyorssegélyprogram létrehozását javasoljuk. A támogatás gyors, átlátható és szakmailag védhető eljárásban, rövid pénzügyi és szakmai áttekintés, valamint az érintett szerkesztőséggel folytatott közvetlen egyeztetés után ítélhető oda. 

A FÜLKE tagszerkesztőségeinek együttes éves költségvetése nagyságrendileg 200 millió forint, ezért már ehhez mérhető, célzott forrás is elegendő több fontos helyi szerkesztőség hat hónapos áthidaló finanszírozására. Ez kifejezetten átmeneti, hat hónapos válságkezelő eszköz: azt kell megakadályoznia, hogy szakmai műhelyek még a hosszabb távú sajtóalap elindulása előtt megszűnjenek.

2. Országos sajtóalap létrehozása

Olyan kiszámítható finanszírozási rendszerre van szükség, amely az egyedi projektek mellett a szerkesztőségek folyamatos működését is támogatja.

A gyorssegély csak átmeneti megoldás. Hosszabb távon egy olyan, szakmailag és politikailag független sajtóalap létrehozását tartjuk szükségesnek, amely a közérdekű újságírás fennmaradását és fejlődését szolgálja.

A jelenlegi pályázati logika jellemzően egy-egy projektre, tartalmi vállalásra vagy fejlesztésre biztosít forrást, miközben egy szerkesztőség legnagyobb költsége maga a folyamatos működés: újságírók és szerkesztők bére, iroda, technológia, jogi háttér, terjesztés és közönségépítés. Ezért az alapnak működési támogatást is kell nyújtania.

A rendszer többféle támogatási célt kezeljen egyszerre: működési stabilizációt, kisebb eszköz- és technológiai fejlesztéseket, valamint nagyobb szakmai, innovációs és együttműködési projekteket. Fontosnak tartjuk, hogy a kisebb helyi szerkesztőségek és hálózataik ne csak egy elkülönített vidéki kerethez férjenek hozzá, hanem indokolt esetben az országos alap nagyobb pályázataiban is részt tudjanak venni.

A sajtóalapnak egy több lábon álló finanszírozási rendszer egyik elemét kell jelentenie, amely világos szakmai feltételek mellett segíti a közérdekű újságírói műhelyek stabilizálását és fejlesztését, állami függőség kialakulása nélkül.

3. Külön forrás a vidéki és helyi médiának

Az országos sajtóalapon belül elkülönített keretre van szükség, hogy a kisebb helyi szerkesztőségek ne kerüljenek eleve versenyhátrányba a nagyobb országos szereplőkkel szemben.

A helyi és vidéki szerkesztőségek működési mérete, bevételi lehetőségei és költségszerkezete alapvetően eltér az országos médiumokétól. Egy közös pályázati keretben ezért könnyen előállhat az a helyzet, hogy a nagyobb szervezetek kapacitása, pályázati rutinja és intézményi háttere elszívja a forrásokat a kisebb helyi szerkesztőségek elől. Ezért a sajtóalapon belül külön vidéki és helyi keret létrehozását javasoljuk. Ez a külön keret elsősorban működési támogatásra, kisebb beszerzésekre és a helyi szerkesztőségek stabilizálására szolgáljon.

Fontos ugyanakkor, hogy ez ne jelentse a helyi szerkesztőségek kizárását az országos sajtóalap nagyobb pályázataiból. Egy-egy szerkesztőség önállóan, illetve több szerkesztőség hálózatként vagy konzorciumban is pályázhasson nagyobb szakmai, fejlesztési vagy együttműködési projektekre.

Az elkülönített keret az eltérő működési helyzetet ismeri el: a kisebb szerkesztőségek saját kategóriában, hozzájuk igazított feltételekkel és támogatási összegekkel tudnak pályázni.

Ezzel érhető el, hogy a helyi nyilvánosság fenntartására szánt forrás valóban eljusson azokhoz a szerkesztőségekhez, amelyek egy-egy városban, járásban vagy térségben napi szinten ellátják ezt a feladatot.

4. A hírsivatagok visszaszorítása

Egyszerre kell megvédeni a még működő helyi szerkesztőségeket, és újraépíteni a helyi nyilvánosságot ott, ahol az már részben vagy teljesen eltűnt.

A külön vidéki és helyi forrás egyik legfontosabb célja annak megakadályozása, hogy tovább növekedjenek a hírsivatagok. Azokon a településeken és térségekben, ahol még működik önálló, professzionális helyi szerkesztőség, elsődleges érdek annak megőrzése, hogy a helyi nyilvánosság ne gyengüljön tovább.

Ezzel párhuzamosan célzott programra van szükség azokban a térségekben is, ahol már nincs érdemi, rendszeres helyi újságírás. Itt új, önálló szerkesztőségek létrejöttét, illetve a már működő helyi médiumok földrajzi terjeszkedését is támogatni kell.

Ehhez külön támogatási logika szükséges. Javasoljuk, hogy részben a startupok inkubációs modelljét alkalmazzuk: az induló helyi médiaprojekteket az első időszakban pénzügyi, szakmai és szervezetfejlesztési támogatással segíteni, majd fokozatosan elvezetni őket oda, hogy a normál sajtóalapból, piaci bevételekből, olvasói támogatásból és más forrásokból már stabilan, önállóan tudjanak működni.  

A rendszerben helye van egy ennél is inkább befektetési szemléletű konstrukciónak: egy erre a célra létrehozott, a hatóságtól szervezetileg elkülönített és megfelelő garanciákkal működő szereplő az induló médiavállalkozásokban átmeneti kisebbségi tulajdonrészt is szerezhet. Előre rögzített exitstratégia mellett a tulajdonrészt később az alapítók, munkavállalók vagy más, függetlenségi szempontból megfelelő befektetők vásárolhatják vissza. Így sikeres projektek esetén a befektetett közpénz részben vagy egészben visszatérülhet, akár hozamot is termelhet, és újabb helyi médiaprojektek finanszírozására fordítható.

Ennek alapfeltétele természetesen az, hogy a tulajdonosi konstrukció kizárja az állam vagy a hatóság közvetlen és közvetett szerkesztői befolyását.

5. Normatív és átlátható támogatási rendszer

Előre meghatározott, nyilvános és ellenőrizhető szabályokra van szükség, hogy a támogatás ne politikai vagy kapcsolati alapon dőljön el.

A sajtóalap hitelességének alapfeltétele, hogy a támogatási döntések világos, előre ismert és minden pályázóra azonos módon alkalmazott szempontok alapján szülessenek. A rendszernek egyszerre kell hozzáférhetőnek lennie kisebb helyi és nagyobb országos szerkesztőségek számára, de úgy, hogy azok eltérő mérete és működési helyzete is megjelenjen az értékelésben.

A szempontok között szerepeljen a saját újságírói teljesítmény, a rendszeres közéleti tartalom, a helyi vagy országos közönség tényleges elérése, a szerkesztői függetlenség, az átlátható tulajdonosi és pénzügyi háttér, valamint a támogatás várható közösségi és médiapluralizmusra gyakorolt hatása.

A döntéseket, az elnyert összegeket és az indoklásokat nyilvánossá kell tenni, a támogatások felhasználását pedig utólag ellenőrizhetővé kell tenni. A rendszernek nem egyes szerkesztőségek kiválasztásáról, hanem előre rögzített szakmai feltételek következetes alkalmazásáról kell szólnia, akár új szereplők számára is nyitottan.

6. A globális digitális platformok bevonása a sajtó finanszírozásába

A hazai reklámpiac jelentős részét megszerző globális platformoknak is hozzá kell járulniuk a professzionális újságírás fenntarthatóságához.

A helyi és országos sajtó egyik alapvető gazdasági problémája nemzetközi szinten is, hogy a digitális reklámköltések jelentős része globális technológiai platformokhoz kerül, miközben az általuk használt és terjesztett hírtartalmak előállításának költségét a szerkesztőségek viselik.

Nemzetközi példák alapján többféle modellt is vizsgálni érdemes. Ausztriában külön digitális reklámadó működik, Ausztráliában pedig a szabályozás arra ösztönzi a nagy platformokat, hogy közvetlenül járuljanak hozzá a hírmédia finanszírozásához: ha nem kötnek megfelelő megállapodásokat a kiadókkal, külön fizetési kötelezettség terheli őket.

Magyarországon is olyan konstrukciót kell kialakítani, amelyben a nagy globális platformoktól származó bevételek vagy hozzájárulások legalább részben visszakerülnek a hazai sajtóba, és a sajtóalap egyik stabil finanszírozási forrását jelentik.

Különösen fontosnak tartjuk, hogy ezen források elosztásakor a helyi és regionális média önálló súlyt kapjon, hiszen éppen ezen a piacon a legszűkebbek az alternatív bevételi lehetőségek.

7. Az állami és önkormányzati médiaköltések átláthatósága

Legyen mindenki számára egyszerűen követhető, hogy a közpénzből működő szervezetek mely médiumokban, mennyiért és milyen célból hirdetnek.

Az állami, önkormányzati és önkormányzati tulajdonú cégek médiaköltései jelentős hatással vannak különösen a kisebb helyi médiapiacokra. Ezért indokoltnak tartjuk egy egységes, könnyen kereshető és összehasonlítható nyilvántartás létrehozását, amelyben ezek a szereplők proaktívan közzéteszik médiavásárlásaikat.

A nyilvántartásban szerepeljen a kedvezményezett médium, a költés összege, időtartama és célja, valamint röviden az is, milyen szakmai vagy kommunikációs szempontok alapján történt a választás. A közintézmények továbbra is maguk döntenek arról, hol hirdetnek, a közpénzből finanszírozott médiaköltéseknek viszont teljesen átláthatónak és utólag számonkérhetőnek kell lenniük.

Helyi szinten már viszonylag kis összegek is érdemben befolyásolják egy médiapiac működését, ezért ezen a területen az átláthatóság önmagában is fontos médiapluralizmust erősítő eszköz.

8. A megyei sajtó újragondolása

Meg kell megvizsgálni, hogyan lehet a megyei lapokat ismét valóban helyi szerkesztőségekké és a helyi nyilvánosság meghatározó szereplőivé tenni.

A korábbi megyei napilapok márkái, archívumai, olvasói kapcsolatai és a mögöttük álló több évtizedes helyi sajtóhagyomány olyan értéket jelentenek, amelyet hiba lenne egyszerűen elveszíteni. Ugyanakkor nem gondoljuk, hogy ezek jövőjét állami lapalapítással, államosítással vagy a jelenlegi tulajdonosi struktúra változatlan fenntartásával kellene biztosítani.

Azt is vizsgálni kell, hogy milyen tulajdonosi, piaci és szabályozási folyamatok vezettek a megyei sajtó koncentrációjához. Amennyiben ezek során jogsértés, korrupció vagy a verseny tisztaságát sértő gyakorlat merül fel, annak megfelelő jogi következményeit is rendezni kell.

A megyei sajtó újjáépítésének elsősorban piaci és szakmai alapon kell megtörténnie. Új szereplők, már működő helyi szerkesztőségek vagy más szakmai közösségek szabadon hozhassanak létre megyei vagy regionális médiumokat, és ha bizonyították életképességüket és szakmai teljesítményüket, ugyanúgy hozzáférhessenek a sajtóalap megfelelő támogatási formáihoz, mint más szerkesztőségek.

A megyei újságírás funkcióját és szellemi örökségét úgy kell megőrizni, hogy közben egy nyitottabb, versengőbb és helyben gyökerező médiapiac jöjjön létre. A korábbi struktúra helyreállítását nem tartjuk kívánatosnak.

9. Együttműködés a közmédiával

A helyi szerkesztőségek tudása és tartalmai közszolgálati értéket képviselnek, ezt intézményes együttműködéssel hasznosítani kell.

Az elmúlt tizenhat évben sok helyen éppen a független helyi szerkesztőségek látták el a klasszikus közszolgálati újságírás feladatainak jelentős részét: ellenőrizték a helyi hatalmat, követték a közpénzek felhasználását, teret adtak különböző társadalmi és politikai véleményeknek, és olyan helyi ügyekkel foglalkoztak, amelyek más médiumokban nem vagy csak korlátozottan jelentek meg. Eközben a közmédia, számos önkormányzati médium és több, formálisan piaci alapon működő helyi szereplő is erősen kötődött az akkori politikai rendszerhez.

Erre a felhalmozott helyi tudásra érdemes építeni. A közmédia olyan együttműködési rendszert alakítson ki, amelyben rendszeresen rendel vagy vesz át helyi tartalmakat, riportokat, háttéranyagokat és tudósításokat független szerkesztőségektől, előre tervezhető volumenben, teljesítményalapú és kiszámítható díjazás mellett.

A közmédia és az MTI újjászervezésekor szakmailag és etikailag is meg kell vizsgálni, hogy kik és milyen szerepben vettek részt az elmúlt időszak politikai és közéleti tartalomgyártásában, illetve a közszolgálati normákkal ellentétes gyakorlatok működtetésében. Ez különösen fontos a szerkesztői, vezetői és tudósítói felelősséggel járó munkakörök esetében.

A vizsgálatnak az egyéni szakmai felelősséget kell tisztáznia. A kollektív felelősség elvét elutasítjuk; az új közmédiának világos szakmai és etikai alapokra kell épülnie.

Ez egyszerre javítja a közmédia valódi helyi lefedettségét, és teremt új, kiszámítható bevételi forrást a vidéki szerkesztőségeknek. Az együttműködés alapfeltétele ugyanakkor a szerkesztői függetlenség megőrzése: a partneri kapcsolat nem járhat tartalmi befolyással, és egyértelműen láthatónak kell maradnia annak is, hogy az adott anyag mely szerkesztőség munkája.

10. A digitális rádiózás elindítása

Újra napirendre kell venni a digitális földfelszíni rádiózás magyarországi bevezetését, különös tekintettel a helyi, közösségi és tematikus szereplők piacra lépésére.

Magyarországon korábban volt digitális rádiós tesztüzem, de a széles körű bevezetés végül nem valósult meg. A technológia ugyanakkor ma is alkalmas arra, hogy jó minőségű, viszonylag alacsony költségű belépési lehetőséget teremtsen új rádiós szereplőknek, és egyetlen digitális multiplexen több helyi vagy regionális szolgáltatás is megjelenhessen. A digitális rádiós rendszerhez kapcsolódó adattovábbítás további lehetőségeket is nyithat a szerkesztőségi tartalmak terjesztésére.

Ezért új szakmai, technológiai és piaci vizsgálatot kell indítani annak feltárására, milyen feltételekkel indítható el a digitális földfelszíni rádiózás. Első lépésként helyi vagy regionális pilotprogram indítását javasoljuk, amelyben független helyi szerkesztőségek is részt vesznek.

Ezzel párhuzamosan szükségesnek tartjuk a jelenlegi rádiós frekvenciastruktúra és a korábbi frekvenciapályázatok körülményeinek áttekintését is. Amennyiben egyedi ügyekben jogsértés, korrupció vagy a pályázati verseny tisztaságát sértő körülmény bizonyítható, annak jogi következményeit rendezni, és szükség esetén az érintett médiaszolgáltatási lehetőséget újra pályáztatni kell.

A cél az, hogy mind az analóg, mind a digitális frekvenciákhoz való hozzáférés átlátható, versenysemleges és valóban plurális médiapiacot szolgáló rendszerben történjen.

11. Médiatudatosság és médiaoktatás

A médiatudatosság fejlesztése csak akkor lehet tartós, ha az oktatási intézmények és a gyakorló szerkesztőségek együtt vesznek részt benne.

A médiatudatosság fejlesztését önálló, hosszú távú programként kell kezelni. Az álhírek felismerése csak egy része a médiatudatosságnak. A fiataloknak és a felnőtteknek azt is meg kell tanulniuk, hogyan készül egy hír, hogyan ellenőrizhető egy forrás, mi a különbség hír, vélemény, propaganda és reklám között, illetve miért fontos a helyi nyilvánosság és a független sajtó.

Ebben az iskolák, egyetemek, kutatóhelyek és médiaszereplők együttműködésére van szükség. Különösen fontosnak tartjuk, hogy gyakorló szerkesztőségek is részt vegyenek a programok kidolgozásában és megvalósításában, mert így a médiatudatosság nem elméleti tantárgy, hanem valós szerkesztőségi tapasztalatokra épülő tudás lehet.

Ehhez önálló, dedikált finanszírozási keretet is szükséges biztosítani, amelyből oktatási programok, iskolai és egyetemi együttműködések, szerkesztőségi látogatások, gyakorlati képzések és helyi médiatudatossági projektek finanszírozandók.

Fuggetlen Helyi Lapok Közössége, 2026. szeptember 28.